Rövid összefoglaló 2021. évben tapasztalt természeti csodáiról.
Újra előkerültek a zöld varangyok. Ami azért is lényeges, mert az év kétéltűi voltak és az utóbbi időben, köszönhetően a nyári aszályoknak alig lehetett találkozni velük. De idén szép számmal, az apró méretűtől a kifejlett egyedig előfordultak.
Halálfejes lepke. Szomszédaimnak hála végre megismerhettem ezt a lenyűgöző méretekkel megáldott ritka lepkét. Egy David Attenborough filmben láttam, hogy a torát megérintve zizegő hangot ad. És valóban, mintha vékony hangon zümmögött volna.
 |
| Halálfejes lepke |
Boglárkalepkék tömeges rajzásába futottam bele nyáron, amikor az esők után megmaradt pocsolyák mellett közönséges boglárkalepkék százai oltották szomjukat. Soha eddig nem láttam még ennyi lepkét együtt, egy fajból.
 |
| Közönséges boglárkalepkék |
A fali gyíkok sikeresen megtelepedtek a kertben, külön az ő számukra létrehozott gyíkvárban. Legalább 5 példány, valamint a régi motorosként, fürge gyíkok is bátorkodtak élő és napozóhelyül használni.
Egy nyári napon végre megörökíthettem a barna óriásacsát, amint egy kökénybokron pihen. Korábbról egy gyengébb minőségű képet tudtam birtokomba róla.
 |
| Barna óriásacsa |
Növények tekintetében idén rekord számú (5!) virágzó szarvas hagymát és eddig nem azonosított egyszerű borkórót találtam.
Ősz felé pedig két újabb csillaggomba fajjal gyarapodott a rábaközi gombák listája. A galléros, rőt, hármas és közönséges után megtaláltam a rideg csillaggomba kis állományát, valamint a zsákos csillaggomba több telepét is. Bár ez utóbbi azonosítása nehézkes, könnyen össze lehet keverni a hosszúkarú csillaggombával
A hideg, szinte télies május, majd a száraz és forrí június alaposan bekevert a megszokott fajok felkutatásába és lelőhelyek átvizsgálásába. Ennek ellenére, ez az év is hozott régi ismerőst, új felfedeznivalót és további reményt, hogy a Bogyoszló menti természetes élőhelyek még mindig tartogatnak meglepetést a tarsolyukban.
