Ősz az erdőn

Kicsit hiánypótló írás ez a bejegyzés, hiszen korábban csak az erdő tavaszi és nyári arca lett bemutatva. Az elmaradás oka talán abban keresendő, hogy elsősorban az erdei növényeket helyeztem középpontba, és hát ősszel nem sok új, ill. virágzó növény akad a fák alatt.  Íme az eredmény.

Őszi termések

Ahogy múlik a nyár, oda a tikkasztó forróság, a hűvös árnyat adó erdőben lassan kibontakozik az átváltozás. Először észrevétlenül sárgulni kezd egy-egy falevél, komótosan lehullik a még zöld aljzatba, megzavarva a rovarok mindennapi rohanását. A virágok színpompája a távozó nyárral együtt kifakul.

Erdei út ősszel

A vénasszonyok nyara melegétől az erdőszéleken termőre fordul a galagonya, vörösbe öltözik a csipkebogyó, a kányabangita. Kék fürtökben sorakoznak a hamvaskék kökények, a szeder, narancs lampionként lengeti a szél a zsidócseresznye terméseit, és az erdők szélére bemerészkedik a legjellegzetesebb őszi növény, az őszi kikerics néhány kíváncsi töve.

Az egyre hidegebb esők után ködtenger ereszkedik a lombok közé, és a néma erdőben halk koppanásokkal hullanak alá a színesedő leveleken összegyűlt vízcseppek. Kipp-kopp, ahogy erőre kap a nap, éteri fénypászmái széttörik a ködöt, a tölgyek hullatni kezdik makkterméseiket, a gesztenye érett gyümölcseit, a lombokon pedig lassan végbemegy a varázslat. Egyik napról a másikra tarka színekbe borulnak a fák.

Őszi színek

Vörös, narancs, sárga, zöld, meleg barna. S ezt a színvilágot csak fokozzák a vadszőlő fákra felkapaszkodó indáin, az ősz minden színében pompázó levelek. Körös-körül megannyi színű lomb szolgáltat mesebeli hátteret az előmerészkedő állatoknak. Az utolsó meleg napokon a tisztásokon a megmaradt virágokat keresve szálldogálnak a legkitartóbb tarkalepkék, az avarban sünök, borzok kotorásznak, és újra előbukkannak a telelő madaraink, melyek a nyár során alig-alig akadtak  a szemeink elé. 

A színekkel együtt egyfajta varázslatos nyugalom is átjárja az erdőt. Egy megfoghatatlan érzés, a változás előjele: hamarosan lehull a színes függöny és hónapokig tartó némaságba bújik az erdő.

De még van idő! Egy rövid séta a lombhullásban, hallgatni a lehulló termések halk hangját, érezni, hagyni, ahogy a tél hűvösét ígérő szél körbeszaladjon és belekapjon a színes avarba, kis dolgok ugyan, de emlékezetesek. Most még jut idő a meleg színekbe öltözött erdőben feltöltekezni a szürke, egyhangú, hideg téli hónapokra. Még van idő meséket látni, varázslatot tapintani.
A rövid ideig tartó színpompának az első erősebb szél vet véget.

Sárga levélpompa

Az erdő lassan elnémul, mélységes, titokzatos csend telepszik a ködbe burkolt kopasz fák közé, mely csendet csak a vészjósló károgású varjak kiáltozása tör meg, előjelezve a hideg évszak közeledtét.

Kaszálórétek, láprétek, vizes élőhelyek értékei

                                      

                                               Fekete nadálytő

Az erdő évszakos változásait könnyebb bemutatni a képek segítségével, hiszen a fák lombtakarója mindig elárulja, hogy épp melyik évszakban járunk. A rétek növényvilága viszont később kapcsolódik be a virágzási körforgásba, hiszen nagy részüket tavasszal olvadékvíz borítja, ami csapadékosabb években akár májusig is pangó vizet eredményezhet.

 
 

Réti kakukkszegfű

                     

                            Vízikáka

A rábaközi rétekről hiányoznak azok a tipikusan tavaszi védett növények, melyek számos helyen megtalálhatóak, pl.: tavaszi hérics, kökörcsin félék. Ennek oka a korábban említett pangó víz jelenléte, hiszen a hérics és a kökörcsin fajok is a szárazabb területeket részesítik előnyben. Nálunk a rétek szárazabb részein az első jelentősebb virág a réti kakukktorma és az őt kísérő apró termetű nefelejcs, ezt a fehér-kék kettőst tarkítják a tavasz vége felé nyíló boglárkafajok sárga virágai. 

Szárazabb részeken, ha szerencsénk van találkozhatunk az agárkosbor nevű orchideával, bár az utóbbi években nem volt szerencsém újra megtalálni. Nyáron az aszat és bogáncsfélék, hölgymál és peremizsfélék virágai mellett tömegesen jelenik meg a vadmurok fehér színű ernyős virágzata. A száraz rétek nyár végi virága a kis ezerjófű és az őszi kikerics, mely az utolsóként szirmot bontó növény az évben. 

             

              Mocsári nőszirom

                  

                                         Margaréta

Ennél színesebb, gazdagabb a vizesebb területek élővilága. Ha a rétek egy része hosszabb ideig ki van téve a víznek, ott láprétek, mocsárrétek alakulnak ki. Ilyen területek főleg a rétek alacsonyabb fekvésű részein fordulhatnak elő. Ahol hosszabb ideig megmarad a víz, ott tavasszal a fekete nadálytő lila, a kúszó boglárka sárga és a réti kakukkszegfű rózsaszínes virágai szinte az egész területet uralmuk alá hajtják. Vízparttól távol, ezeken a területeken is csoportosan nyílik a Rábaköz egyetlen íriszfaja, a mocsári nőszirom, a kaszálóréteken tömegesen virít a réti margitvirág, közismertebb nevén margaréta, a vízpartokon pedig az egyik legszebb vízi növényünk a virágkáka és az inkább lassú folyású patakokban, csatornákban nyíló fehér szirmú nagy víziboglárka.

                  

                   Nagy tűzlepke, nőstény

                           

                                     Kornistárnics

A láprétek nálunk nem rejtenek annyi kincset, különleges érdekességet, mint más védett helyek láprétjei. Karakterfajok hiányoznak pl.: szibériai nőszirom, buglyos szegfű, réti iszalag. Azonban nyár vége felé hatalmas területeken nyílik a kornistárnics kék virága, s a tárnicsos rétek fölött repked az Nyugat-Európa-szerte veszélybe sodródott, nálunk még elegendő számban élő rikító narancssárga szárnyaival messze kivilágló nagy tűzlepke. Ugyanitt nagy számban nyílik nyár végén  a rokonaitól első látásra nehezen elkülöníthető védett inas gyíkvirág.

A rábaközi rétek feltérképezése folyamatos, pár éve sikerült a mocsári gólyahír egy kisebb állományára bukkannom. 

Mocsári gólyahír

Ez történt 2015-ben

Téli táj

Januárban végre sikerült téli képeket fényképeznem. Valódi havas téli képeket! Az utóbbi években annyira megritkult maga a hó, mint jelenség, hogy néha csak elvétve kisebb szitálások, rövid hóesések után megmaradt porhó réteg kínált fényképtémát. Persze a téli havazások mostanában nem túl tartósak, a leesésük után azonnal elkezdenek olvadni, így egy-két nap után már csak a sár marad utánuk. Így sietnem kellett, amikor nagy pelyhekben és tartósan havazni kezdett.

Gombákat csak kevés lelkesedéssel szoktam fényképezni, de a téli egyhangúság után előbukkanó piros vagy osztrák csészegomba látványa kihagyhatatlan volt, tüzes színfolt az ébredő talajon. Állítólag ehető, de én inkább ott hagytam, ahol találtam (egyék meg az állatok). 

Piros csészegomba

Ahogy egyre közeledett a tavasz, virágozni kezdtek az ismert kikeleti növények. Idén újat nem találtam közülük, de ugyanúgy töméntelen mennyiségben nyíltak a keltikék, tüdőfüvek és szellőrózsák. Így végre sikerült olyan virágcsoport képeket készítenem, amin több növény is szerepel egyszerre. Azért a csoportképért is hetekig kellett várnom, de ezalatt találkoztam a nagy rókalepkével, amivel tavaly már találkozhattam, csak akkor nem ismertem fel. Ez a példány áttelelt, mert kopott szárnyai voltak, de később találkoztam egy élénk színű példánnyal is. 

Nagy rókalepke

Tavaszi virágok

Az erdők tavaszi virágözöne után azonban sikerült rábukkannom egy régóta keresett növényre. Ez pedig a gyöngyvirág. Ez is jellegzetes faja a kőris-tölgy elegyű maradványerdőknek. Egy 20 méteres sávban találtam rájuk, virágot nem hoztak, csupán a leveleik jelezték hollétüket. Mellettük rábukkantam a széleslevelű salamonpecsétre. Könnyen összetéveszthető rokonával, a gyakoribb fürtös salamonpecséttel.

Gyöngyvirág

Széleslevelű salamonpecsét

A tavaszi mezők nem tartogattak meglepetést. Hiába kerestem a két éve még virágzó agárkosbor orchideát, idén sem találtam meg. Könnyen lehet, hogy kipusztult és én láttam utoljára azon a réten.

A tavaly fellelt védett növények közül a tojásdad békakontyot leszámítva mindet megtaláltam. Ennek a kis orchideának a lelőhelyét viszont igen korán uralma alá hajtották a különféle gyorsan növő növények, így szem elöl tévesztettem. 

Májusban viszont sikerült rátalálnom a madárfészek békakonty 3 példányára, így 10-re bővült a Rábaközben megtalált védett növények száma. Eddig hiába kerestem, most viszont szó szerint beléjük botlottam, egyszer csak ott voltak a lábam előtt. Tavaly viszont ugyanott nem találtam meg.

Madárfészek békakonty

Lábatlan gyík

Általában lepkéket és szitakötőket szoktam fényképezni, ritkábban más rovarokat vagy hüllőket, kétéltűeket. De idén egy esős napon találkoztam a lábatlan gyíkkal. Ráérősen kúszott előttem, még azt is türelmesen hagyta, hogy minden oldalról lefényképezzem. Fiatal példány lehetett. Mivel a nevében is szerepel, hogy lábatlan, sokan siklónak, kígyónak nézik és ezt erősíti, hogy kígyó módjára öltögeti a nyelvét. 

Említést érdemel az a négy védett szitakötő faj, amire rábukkantam: feketelábú szitakötő, lápi acsa, mocsári szitakötő és a pataki szitakötő. Velük egy másik blogban foglalkoztam. Szitakötő vadászat közben pedig elsétált mellettem egy rezes futrinka, ez az első védett bogár, a szarvasbogarat leszámítva, amivel találkoztam.

Sokféle araszolólepkével is összefutottam, de mind közül egyedül a vonalas fehéraraszoló az, amit meg akarok mutatni. Nagyon szép példánya szállt előttem, miközben árkon-bokron keresztül követve próbáltam megörökíteni. Sokkal nagyobb mint a többi araszoló lepke és áttetsző fehér szárnyain keresztülfutó sötét vonalak teszik egyedivé.

Rezes futrinka

Vonalas fehéraraszoló

Jakabfű-lepke

Két különleges lepkét is sikerült megtalálnom. Míg tavaly szarvasokat követve akadtam a kardos madársisakra, sármát kutatva a tojásdad békakontyra, céltalan bolyongással a kétlevelű sarkvirágra, ugyanilyen véletlen folytán , csak úgy benéztem egy mezőre. Nem az volt a célom, hanem az erdő. Amikor elmentem mellette, már akkor késztetést éreztem, hogy bemenjek, de csak a visszaúton került erre sor. Már épp eredménytelenül távoztam volna, amikor egy fűszálon ráakadtam a jakabfű-lepke egy példányára (másnap máshol egy újabbat találtam). Ez a különleges színezetű lepke annyira kába lehetett az esős idő miatt, hogy nem szállt el előlem, sőt még azt is hagyta, hogy kézbe vegyem és a kezemen járkálva ki is nyitotta csodás szárnyait.

Nagy tűzlepke

Lápi csalánt keresve bukkantam a nagy tűzlepkére. Ahogy a vízpartot (csatorna) tanulmányoztam, szembe ötlött egy narancssárga volt. Először azt hittem élénk színű, kései kis virágú pipacs. Közelebbről láttam, hogy mással van dolgom. Védett faj, Nyugat-Európa sok helyén erősen megfogyatkozott az állománya, Natura 2000 jelölőfaj. A harmadik legértékesebb lepke, amire a Rábaközben akadtam.

Eddig ennyi, ha lesz érdekes folytatás, akkor bővül ez az iromány.



És bővült is...

Fecskefarkú lepke

Sikerült még két lepkét lefényképeznem. Az egyik a fecskefarkú lepke, amit mostanában fecskefarkú pillangóként próbálnak hívni, szerintem feleslegesen. Szóval a fecskefarkú lepkét általában minden évben látom, korábban is megörökítettem már, csak az valahogy nem sikerült jól. Most szerencsém volt, bár sokat kellett várnom az eredmény megszületésére. Minden évben felbukkan a kertünkben más lepkékkel együtt. Idén is megtette ezt, csak nem akarta a szárnyait teljesen kinyitni. A képen látható példányt egy mezőn sétálva fényképeztem. Virágzó kornistárnicsokat kerestem, amikor elrebbent mellettem. Ezután kezdődött a hajsza, keresztbe-kasul a réten. És mivel nem virágokra szállt, hanem a fű közé (ennek okát nem tudom), nagyon kellett figyelnem, hogy szem elől ne tévesszem. Aztán türelmesen hagyta, hogy megörökítsem.

Nyírfa-csücsköslepke

A másik különleges lepke, a hivatalos nevén nyírfa-csücsköslepke, aminek eredeti neve sokkal fogyaszthatóbban hangzott: nyírfaboglárka. A csücsköslepke nevet azért kapta, mert a szárnyai végén kis farokra hasonlító nyúlvány található. A rétek melletti fasorokban bukkantam rá, már nyár közepén is, csak akkor nem volt hajlandó megmutatni a szárnyát. A képen látható lepke nőstény, mivel csak nekik található narancsos folt a szárnyukon, a hímek szürkésbarnák. Nagyon gyorsan kellett fényképeznem, mert amikor megtaláltam épp mászott felfelé a kökénybokron. Megláttam, hogy kinyitja a szárnyát és találomra fölé helyeztem a gépem. Pusztán a szerencsén múlt, hogy éles képet sikerült készítenem róla.
Hogy lesz-e folytatás??? Majd 2016-ban!

A bogyoszlói Tölösi-erdő

Győr-Moson-Sopron megye közepén, a Rábaköz szívében, egy alig 600 fős település, Bogyoszló keleti határában található egy kis területű, de változatos erdő. A Tölösi-erdő, nevét a tölgyfáról kapta, ez a fafaj az erdő meghatározó fatípusa. Az erdő a régi Rába és mellékfolyóit kísérő tölgy-kőris-szil maradványerdők egyike, s ennek a maradványjellegnek az öröksége a változatos tavaszi virágözön.    
               

Odvas keltike

Tavasszal lépni nem lehet a fák között az odvas keltikék (Corydalis cava) tömegétől, amit itt-ott kisebb-nagyobb csoportokban megszakít az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) kéksége. Egy másik nagy számban jelentkező növény a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) az erdő alját felváltva uralja az odvas keltikével.

Berki szellőrózsák

A keltike alkonya után előtörnek a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) és indás ínfű (Ajuga reptans) tövei, a hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) karcsú szárú virágai, majd őket követi a fürtös (Polygonatum multiflorum) és a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium). A fák sűrű árnya alatt felbukkant néhány tő gyöngyvirág (Convallaria majalis) is. Ez az illatos virág a tölgyes erdők jellemző növénye, itt viszont csupán néhány tőre koncentrálódik az állománya.

Kora nyáron bontja lila szirmait a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), ami leginkább az erdei utak, tisztások mentén nyílik, ugyanúgy, mint az erdei tisztesfű (Stachys silvestris). Az erdő világosabb részein nyáron sokfelé nyílik a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer) és az erdei varázslófű (Circaea lutetiana) fehér virága. 

Harangvirág

A Tölösi-erdő mellett szorosan húzódó kis kiterjedésű rétek gazdag növény és állatvilágot őriznek meg. Növények közül a legfontosabb az erdő szélén felbukkanó védett orchideafaj, a széleslevelű nőszőfű. A réteken ritkaságként néha felbukkan egy másik orchideafaj, az agárkosbor. A terület harmadik védett ritkasága a néhány tövet számláló kornistárnics-állomány.
Az erdő és a rétek szélét jelentő kökényes, galagonyás, azaz az áthatolhatatlan bozótos számos védett ízeltlábúnak is otthont nyújt. A Tölösi-erdő környezetében eddig több, mint 40 fajta nappali lepke és több szitakötő is felbukkant. Nappali lepkék közül a legértékesebb a kis rókalepke, a faját csupán egynéhány példánnyal képviseltető szilva-csücsköslepke, a kis fehérsávoslepke, a nagy rókalepke. Valamivel nagyobb számban fordul elő a nagy tűzlepke, a fecskefarkú lepke vagy a tölgyfalepke. Bogyoszló környékének 6 védett szitakötőfaja közül 4 megtalálható az erdő közelében. A lápi acsa, a mocsári szitakötő, a feketelábú szitakötő és eddig csak itt mutatkozott az Európa-szerte ritkaságnak számító erdei szitakötő.
Egyéb látványos rovarfaj az erdőben élő, mindenki által ismert nagy szarvasbogár, korhadt fákon található a nagy bíborbogár és a közepes bíborbogár és a ritkán felbukkanó erdei szömörcsög nevű gombán táplálkozó vörösnyakú dögbogár. A réteken tömegével ciripelő mezei tücsök, a nagy számú fekete és kétsávos gyalogcincér, a májusban hangos énekbe fogó védett fogasfarkú szöcske vagy a nyár vége felé felbukkanó ragadozó rovar, az imádkozó sáska jelenléte csak ízelítő az ízeltlábúak sokszínű listájából.

Atalanta-lepke

Hüllők és kétéltűek közül megemlítendő a lábatlan gyík, a fürge gyík, az erdei béka, a vöröshasú unka és a pettyes gőte állománya. Madarak közül a több éve itt fészkelő hollópár és a rétek fölött ritkán felbukkanó vadászó fekete gólya említendő. Emlősök közül az őz, vaddisznó, mezei nyúl a leggyakoribb. Szerencsés esetben össze lehet futni a sünnel is. Érdekességként megemlítendő, hogy míg a faluban és a Petlendi-erdőn (Bogyoszló nyugati erdeje) gyakori a mókus, addig a Tölösi-erdőn még nem sikerült megfigyelnem.

Említés érdemel a terület gombavilága is. Csak néhány jellegzetes faj: nagy őzlábgomba, karcsú őzlábgomba, piruló őzlábgomba, nyári laskagomba, kései laskagomba, júdásfülegomba, piros csészegomba, szarvasagancsgomba, széngömbgomba, különböző tinóruk, tölcsérgombák, taplógombák és tintagombák.

Karcsú őzlábgomba

Végezetül megjegyzendő, hogy a változatos életközösséget, úgy tűnik az erdő kezelői kevesellik, ugyanis néhány éve, mikor az erdészház előtti pihenőt kialakították, mesterségesen telepítettek be bogláros szellőrózsát, tőzikét és hóvirágot. Ezek a fajok ugyan jellemzői a keményfás ligeterdőknek (közülük néhány elő is fordul a nyugatra húzódó Petlendi-erdőn), de mivel az erdő más részein nem fordulnak elő, csak a kialakított tisztásokon és ott is egy-egy csoportban hajtanak, ebből következik, hogy jelenlétük az emberi beavatkozás eredménye, ahogy a szép, de az erdei virágok harmóniájától nagyon elütő kerti hagymások jelenléte is, mint a jácint, tulipán és a krókusz!

A tavasz első virágai

Új!

2023. október 23-án megtaláltam a védett óriás bocskorosgomba 2 termőtestét!

Óriás bocskorosgomba
Volvariella bombycina

Változatlan változatosság

                                      

                                     

Ismét elérkezett a tavasz és előjöttek az évszak első virágai. A februári első meleg időszakban már a szirmait bontotta az apró sárga, pitypangra emlékeztető virágú martilapu.

Martilapu

                                      

Február legvégén már nyitotta szirmait, de március első heteiben virágzott tömegesen a védett Duna-völgyi csillagvirág, melynek idén több fehér színű változatát is megtaláltam. Lenyűgöző volt, ahogy az apró virágok kék sávja tündökölt a napfényben.

Duna-völgyi csillagvirág

                                      

Duna-völgyi csillagvirág fehér változat

                                      

Március közepe felé már teljes pompájában kéklett az orvosi tüdőfű tömege, a növény másik neve pettyegetett tüdőfű, melyet fehér pettyes leveleiről kapta. Levelei már ősszel megjelennek, így az erdőjáró idő előtt tudomást szerezhet, hogy tavasszal hol keresse a növényt.

Orvosi tüdőfű

                                     

Aztán a tüdőfüvek kékjét lassacskán átüti az odvas keltike rózsaszín és fehér virágtömege. Legszebb arcát ragyogó napsütésben nyújtja, főleg, amikor szinte szőnyegszerűen elterül az egész erdő alján. Olyankor varázslatos hangulatot kölcsönöz az erdőnek.

Odvas keltike

Az odvas keltike és tüdőfű leggyakoribb társa az erdőfoltokat fehér lepelbe borító, fehér virágú berki szellőrózsa. 

Berki szellőrózsa

Tüdőfű és berki szellőrózsa együttes

                                  

Március vége felé pedig a sárga virágú bogláros szellőrózsa és az ibolya lilája váltja fel a keltike-tüdőfű-berki szellőrózsa hármasát. E két kis növény zárja a tavaszi virágkavalkád első felvonását, és zárja a tavaszi hűvösebb napokat is, ugyanis a bogláros szellőrózsa virágzása után már az igazán meleg tavasz köszönt be.

                                

Bogláros szellőrózsa

Ibolya