Ősz az erdőn

Kicsit hiánypótló írás ez a bejegyzés, hiszen korábban csak az erdő tavaszi és nyári arca lett bemutatva. Az elmaradás oka talán abban keresendő, hogy elsősorban az erdei növényeket helyeztem középpontba, és hát ősszel nem sok új, ill. virágzó növény akad a fák alatt.  Íme az eredmény.

Őszi termések

Ahogy múlik a nyár, oda a tikkasztó forróság, a hűvös árnyat adó erdőben lassan kibontakozik az átváltozás. Először észrevétlenül sárgulni kezd egy-egy falevél, komótosan lehullik a még zöld aljzatba, megzavarva a rovarok mindennapi rohanását. A virágok színpompája a távozó nyárral együtt kifakul.

Erdei út ősszel

A vénasszonyok nyara melegétől az erdőszéleken termőre fordul a galagonya, vörösbe öltözik a csipkebogyó, a kányabangita. Kék fürtökben sorakoznak a hamvaskék kökények, a szeder, narancs lampionként lengeti a szél a zsidócseresznye terméseit, és az erdők szélére bemerészkedik a legjellegzetesebb őszi növény, az őszi kikerics néhány kíváncsi töve.

Az egyre hidegebb esők után ködtenger ereszkedik a lombok közé, és a néma erdőben halk koppanásokkal hullanak alá a színesedő leveleken összegyűlt vízcseppek. Kipp-kopp, ahogy erőre kap a nap, éteri fénypászmái széttörik a ködöt, a tölgyek hullatni kezdik makkterméseiket, a gesztenye érett gyümölcseit, a lombokon pedig lassan végbemegy a varázslat. Egyik napról a másikra tarka színekbe borulnak a fák.

Őszi színek

Vörös, narancs, sárga, zöld, meleg barna. S ezt a színvilágot csak fokozzák a vadszőlő fákra felkapaszkodó indáin, az ősz minden színében pompázó levelek. Körös-körül megannyi színű lomb szolgáltat mesebeli hátteret az előmerészkedő állatoknak. Az utolsó meleg napokon a tisztásokon a megmaradt virágokat keresve szálldogálnak a legkitartóbb tarkalepkék, az avarban sünök, borzok kotorásznak, és újra előbukkannak a telelő madaraink, melyek a nyár során alig-alig akadtak  a szemeink elé. 

A színekkel együtt egyfajta varázslatos nyugalom is átjárja az erdőt. Egy megfoghatatlan érzés, a változás előjele: hamarosan lehull a színes függöny és hónapokig tartó némaságba bújik az erdő.

De még van idő! Egy rövid séta a lombhullásban, hallgatni a lehulló termések halk hangját, érezni, hagyni, ahogy a tél hűvösét ígérő szél körbeszaladjon és belekapjon a színes avarba, kis dolgok ugyan, de emlékezetesek. Most még jut idő a meleg színekbe öltözött erdőben feltöltekezni a szürke, egyhangú, hideg téli hónapokra. Még van idő meséket látni, varázslatot tapintani.
A rövid ideig tartó színpompának az első erősebb szél vet véget.

Sárga levélpompa

Az erdő lassan elnémul, mélységes, titokzatos csend telepszik a ködbe burkolt kopasz fák közé, mely csendet csak a vészjósló károgású varjak kiáltozása tör meg, előjelezve a hideg évszak közeledtét.